Van az úgy, hogy a szülők baromi elfoglaltak, és nincs más, mint a TV, “amire rá lehet bízni” a gyereket. Hogy ezzel mit kockáztatnak a szülők, azt sajnos sokan nem tudják.

A TV nagyon hasznos is tud lenni, csak tudni kell használni. Vannak bizonyos szabályok, amiket nem árt figyelembe venni, különben egy szép nap arra ébredsz, hogy a gyerek vagy jobban ragaszkodik a TV-hez, mint Hozzád, vagy meglehetősen gyakran szélsőségesen hullámzóak az érzelmei, netán átmegy agresszívba.

  • a TV-ben válogasd meg a műsorokat, amit megnézhet a gyerek – kisebb korban mindenképpen. Egyrészt a reklámozó cégek nem átallják már akár a másfél éveseket is befolyásolni (ld. anno a Teletabbie-k körüli cirkuszt), másrészt még a mesecsatornák sem mindig igazán adnak gyereknek való műsorokat. 
  • a meséből is időnként megárt a sok – a gyerekek még öt-hat éves koruk táján is hajlamosak valóságként értékelni azt, amit a TV-ben látnak. Ez pedig azt is jelenti, hogy a TV-zés nem jelenthet önálló elfoglaltságot a gyereknek, mert bizony ott kell ülni mellette – sok mindent el kell neki ugyanis magyarázni, hogy a helyén kezelje a látottakat.
  • a TV-nézés nem akkor jelent közös időtöltést a gyerek számára, ha közben egymás mellett ültök a kanapén – feláll a szőr a hátamon, amikor közös családi időtöltésként emlegetik szülők, hogy leülnek közösen megnézni egy filmet. Ez csak akkor minősülne minőségi időnek a gyerek szempontjából, amikor mindig megszakítjátok a filmet, hogy a gyereknek magyarázzatok, kiegészítsétek, de legfőképpen arról beszélnétek vele közben, hogy a film tanulsága, történése, stb. az ő kis életében hogyan van jelen. Így pedig a lehető legritkábban néz egy család filmet. A filmet követő kibeszélés már lehet közös és tartalmas időtöltés, de arra sajna a tapasztalataim szerint elég ritkán kerül sor.
  • a gyerek átültet, levezet – úgyhogy ezen meg se lepődj! Mint már emlegettem, valamikor kisiskolás korban kezdi a gyerek sejteni, hogy a TV-ben látottak nem feltétlenül valós események. Addig azonban ő a TV-ben létott filmeket tényként éli meg. Hát fel is dolgozza: olyan játékot játszik, ezt rajzolja, stb. Ha az ideje nagy többségében reklámokat lát, akkor azokat fogja feldolgozni, újrajátszani.
  • a TV fantáziátlanít – és ez nem lesz nagy előny később a suliban sem. Már Vekerdy Tamás is felhívta rá a figyelmet, hogy a TV-ben és DVD-ről látott rajzfilmek, képregények, stb. óriási képességtől fosztják meg a gyerekeket: a belső képalkotás képességétől. A belső képek kellenek ugyanis a gyerek fejlődő agyának ahhoz, hogy megtanuljon emlékeket kreálni. (Az agyunk ugyanis alapvetően képekben gondolkodik – nem véletlen, hogy már az ősembertől is barlangrajzok maradtak fent, és nem írásjelek.) A belső képek nagy előnye, hogy a hallottakat úgy fordítják át emlékké, ahogyan azt még a hallgató, jelen esetben a gyerek agya még elbírja. Nem lesz ijesztőbb, rémisztőbb, mint amit ő képes elviselni. Ezért lehetett annak idején a gyerekeknek csupa szörnyalakkal teli mesét is elmesélni (pl. a sárkány hét fejét meglehetős kegyetlenséggel lekaszaboló királyfiról, vagy a banyát egyszerűen csak a kemencében megsütő Jancsiról és Juliskáról), mert a gyerek magának úgy képzelte el, ahogy akarta, és garantáltan nem gyártott magának olyan képeket, amelyektől rémálmai lettek volna éjjel. Most a TV képeivel három nagy baj is van:
  1. nem a gyerek saját képeivel van tele, készen kapja mások fantáziájának termését, így nem lesz szüksége belső képek alkotására. Ezzel az emlékezet megfelelő fejlesztése marad el, a logikus történetalkotás képekbe rendezése, ami pl. egy felelet felépítésénél már nagyon jól jönne a suliban is később. 
  2. olyan gyors egymás utánban kapja a gyerek a pergő ütemben változó képeket, hogy nem marad ideje az agyának feldolgozni azokat – ezért jobb, amikor a gyerek képeskönyvet nézeget. Egyrészt nem a történet egészét kapja meg képekben, tehát még bőven van alkalma a történet többi részéről belső képeket gyártani, másrészt vissza-vissza térhet egy-egy képre – akár a rajzoltra, akár a belsőre. Így van ideje az agyának összerendeznie, feldolgoznia – akár ébren is. Éjjel meg főleg, mert előfeldolgozott képek között már könnyebb az agynak is rendet raknia.
  3. a TV-zés elveszi az időt a mozgástól – márpedig a gyerek idegrendszeri fejlődésének erre is szüksége van. Ha belegondolok, hogy a mi gyerekkorunkban természetes volt, hogy a délutánt a játszótéren mászókázással, hintázással, biciklizéssel, ne adj Isten, fára mászással töltsük, akkor nem is csodálkozom rajta, hogy a mai gyerekek között ennyivel több a disz-es (diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás), mert ezen részképességekhez elengedhetetlen az elégséges és változatos mozgás. Plusz a mozgás nagyon jó agressziólevezető. A gyereket is érheti frusztráció, amit a mozgásban ki is élhet. A sokszor kapásból “leádéhádézott” (ADHD), vagy hiperaktívnak mondott gyerekeknél is sok esetben csak az a probléma gyökere, hogy nem mozognak eleget, és ezért keresnek több mozgáslehetőséget akkor is, amikor a felnőttek szerint már nem lehet (pl. a padban fészkelődve), vagy lesznek éppen agresszívak, esetleg lesz jó néhány indokolatlannak tűnő érzelemkitörése.
fotó forrása: Facebook
fotó forrása: Facebook

A TV nem üldözendő, csak tudni kell jól használni. 

  • legyen elég napi maximum két óra! – de az minden képernyős tevékenységre vonatkozzon! TV, számítógép, videojáték – ebből a  szempontból egy kutya. Ennyi még egy felsős gyereknek is bőven elég kell, hogy legyen egy napra abből, hogy a képernyőt bámulja! (Erről bővebb szakmai indoklást dr. Pusztai Éva pszichológus tanulasmodszertan.hu oldalán olvashatsz.) 
  • válogasd meg a műsorokat, amit a gyerek megnézhet! – sokszor még  a természetfilmek is magyarázatot igényelnek a gyerek számára, úgyhogy nagyon nem mindegy, hogy válogatás nélkül mi folyik be a gyerek szemén keresztül az agyába.
  • 10-11 éves koráig lehetőleg úgy nézzen TV-t a gyerek, hogy Te is ott vagy mellette! – a gyereknek rögvest kellenek a megnyugtató magyarázatok ahhoz, hogy megfelelően tudja feldolgozni a kapott információkat. Ha magyarázat nélkül marad a gyerek, akkor a maga gyerek módján rakja össze a meglévő infok alapján a képet – ami egyáltalán nem biztos, hogy megnyugtató lesz a számára.
  • legyen a gyereknek szabott, de rugalmasan kezelhető napirendje! – ebbe férjen bele a TV-zés is, de a mozgás és egyéb fejlesztő tevékenységek is. De akár az önálló játék is. (Nem kell minden percében valamit csinálnia. Amikor pl. a gyerek csak “bambul”, akkor válogatja az agya ébren is képeket, így dolgozza fel az élményeit.) Így a gyerek mindig le lesz kötve, nem lesz rászorulva arra, hogy unalom ellen legyen a képernyő elé szögezve.
  • beszélgessetek! – ez is legyen a napi program része! Mindegy, hogy a közös családi étkezéseket tartjátok fenn erre, vagy külön beszélgetős időt találtok erre. A lényeg, hogy a gyerek “ki tudja beszélni” azt, aminek “ki kell jönnie belőle”. Ez stresszlevezetésnek sem rossz. A gyereknek sem, Nektek sem.

Nálatok milyen bevált TV-zési szokások, praktikák vannak? Írd le a kommentekben!

TV mint bébiszitter
Cimke:     

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket, azaz cookie-kat használ. Az uniós törvények értelmében, kérlek, engedélyezd ezek használatát, vagy zárd be az oldalt! Köszönöm! További infók

Az európai uniós előírások értelmében felhívom a figyelmedet arra a körülményre, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat, magyarítva "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye Számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal beleegyezel a sütik automatikus használatába.

Bezárás