Mostanság meglehetősen gyakran kering a Facebookon Nagy Bandó András egyik gyerekversikéje. Nagyon sokan osztják meg azzal, hogy ez mennyire igaz. 

Én meg elgondolkodtam: biztos, hogy ez ennyire igaz? Hogy ez korjelenség, az nem vitás. De annyira, hogy nincs egyetelen egy olyan hozzászólás sem, amely szerint mégsem érint annyi családot, vagy hogy ez náluk nem így van? Vagy csak én vagyok naívan optimista? 

Döntsd el Te! 

Itt a vers:

Első a munka, én a második, 
apám csak megy, hajt, és többről álmodik. 

Anyám meg főz, mos, esténként kivasal, 
cseppet sem érdekli, énmellém ki hasal. 

Jövök majd! – mondja, örökké hiteget. 
Oh, bár csak jönnétek! Szeretlek titeket.

Te is hitegetős szülő vagy, aki folyton csak ígérgeti a gyerekének, hogy majd játszik, foglalkozik vele? Jó, én nem így élek. Tudom, hogy vannak, akik viszont igen. De tényleg ekkora tömegben nem működnek a családok? Tényleg ekkora mértékben nem vagyunk képesek szülőként kielégíteni a gyerekeink legalapvetőbb szükségleteinek egyikét? Miért való az evés, ivás, ruházkodás, fedél előbbre a gyereknevelésben, mint az együttlét? (Szerintem ekkor nem nevelem, csak ellátom a gyerekem.)

Te mit gondolsz? 

Találó vagy mégsem???
Cimke:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket, azaz cookie-kat használ. Az uniós törvények értelmében, kérlek, engedélyezd ezek használatát, vagy zárd be az oldalt! Köszönöm! További infók

Az európai uniós előírások értelmében felhívom a figyelmedet arra a körülményre, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat, magyarítva "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye Számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal beleegyezel a sütik automatikus használatába.

Bezárás