Ha emlékszel még rá, áprilisban írtam egy cikket arról, hogy a Yale Egyetem kutatói szerint szoros és tudományosan is alátámasztható összefüggés van aközt, hogy egy nép hogyan használja nyelvtanilag a jövő időt a nyelvében és az adott népre jellemző megtakarítási hajlandóság között. Akkor kísérletbe fogtam én magam: az ügyfeleim némelyikén kipróbáltam a dolgot (ha már itt a blogon nem nagyon tolongtak az önként jelentkezők… 😀 ). A három hét azóta már többször is eltelt, viszont a komolyan vehető eredmények miatt eddig kellett várni. Szerintem megérte.

A jövő idő képzése és a megtakarítások

Anno az volt a cikkben az alapvetés, hogy azok a népek, amelyek a jövő időt úgy képezték a nyelvükben, hogy a képzés módja látványosan elkülönült a jelen időétől, azok sokkal kevésbé voltak hajlandóak a megtakarításra. Ennek okát abban jelölték meg, hogy a nyelvtani elkülönülés miatt a nyelvhasználók gondolkodásában is elkülönült a jelen és a jövő. Így a jövő olyan távolinak tűnt, hogy nem látszott értelmesnek már a jelenben is törődni a jövőbeli problémákkal, felkészülni azokra. Márpedig a megtakarítás elsődleges célja valamilyen jövőben felmerülő probléma megoldásának jelenbeli előkészítése.

Kis magyar igazolás

Anno azt is írtam, hogy ha ez igaz, akkor a magyarok megtakarítási hajlandóság szempontjából (csak a nyelvi aspektusokat figyelembe véve – a történelmieket most hagyjuk) valahol a középmezőnyben kell, hogy tanyázzanak. Ennek oka, hogy a magyarban kétféle jövő idő is létezik: az egyik a jelen időtől jól elkülöníthető nyelvi szerkezet, a fog + -ni főnévi igeneves szerkezet, a másik pedig a jelen idejű ige + valamilyen jövő idejű értelmű határozószó (pl. majd).

A kísérletben arra kértem az ügyfeleimet, csak a játék kedvéért, hogy a hónap végén keresztül írják össze, hogy mennyit tettek félre az adott hónapban (így nem kellett attól tartani, hogy maga a kísérlet váltja ki a megtakarítási hajlandóságot), majd a következő hónapban három héten keresztül ügyeljenek arra, hogy jövő időt lehetőleg csak jelen idejű igével + jövő idejű értelemben használt határozószóval megfogalmazva mondjanak ki, írjanak le. A jövő idő másféle használata közben eltelt idő alatt pedig nézzék meg, hogy mennyit tesznek félre.

A kísérlet eredménye

Hangsúlyozom, a statisztikai sokaság nem volt nagy számosságú 😀 , ezért

Megtakarítások - kontra jövő idő. A kísérlet bejött!
foto: freedigitalphotos.net/Stuart Miles

messzemenő következtetéseket ne vonjon le belőle senki – az én kísérletem nem volt tudományos. Viszont meglepő, az igen.

A megtakarítások mértéke érezhetően, volt olyan eset, ahol számottevően változott! És minden esetben pozitív irányban.

18 (régi, vagy még meglévő) ügyfelemet tudtam bevonni a kísérletbe. A régi ügyfeleimnél már csak azért is érdekes volt a dolog, mert a korábbi coacholásnak azért volt eredménye: a megtakarítások fogalma számukra már nem volt új dolog, mindannyian gyakorló megtakarítók. És még így is volt némi javulás!

A gyakorló megtakarítók (ők hatan voltak) közül többen beszámoltak arról, hogy bár eddig is volt kidolgozott tervük arra, hogy a távlati céljaikat hogyan valósítsák meg pénzügyileg, a kísérlet harmadik hetében újra nekiültek a tervezésnek, és finomítottak a megtakarítási-befektetési stratégiájukon, volt, aki konkrétan a portfólióján is. Volt olyan is, aki arról számolt be, hogy a jövőre nézve eddig kifejezetten a nagy számokkal volt tele a feje (hiszen a távlati, nagy életcélok, pl. házvásárlás, nyugdíj, stb., általában nagyobb megtakarításokat is feltételeztek). A harmadik hét után aztán valahogy úrrá lett rajta a “sok kicsi sokra megy” szemlélet – akkor is, ha a jövőjére gondolt. Ezért minden nap végén a kétszáz forintnál kisebb értékű aprót kitette egy malacperselybe. Mióta ennek nekikezdett, egy izmos hónap telt el (mire összeszedtem a kísérleti résztvevőket, nálam is eltelt egy hónap, tehát májusban kezdtünk, júniusban kezdte a gyűjtést, vagyis most tart kb. egy hónapnál). A kérésemre hétvégén megszámolta az összegyűlt pénzt: eddig 10.000 forintnyi pénz jött össze. (Ez egy évben durván 100-120 ezer forint lesz majd, ha folytatja. Amit nagyon remélek. Ez már csak azért is ösztönző számára, mert ez az illető pályakezdő lányának egy havi netto keresete lenne!)

A kezdő megtakarítók még ennél is nagyobb eredményekről számoltak be! Mind a tizenketten. Kivétel nélkül. Náluk nem az összeg nagysága, hanem a szokás kialakítása volt a lényeg. (Azt már többször emlegettem, hogy a megtakarítások léte egy szokás. Erről bővebben majd az eletdesign.hu blogjában olvashatsz most szombaton a friss blogbejegyzésben.) Náluk kivétel nélkül az volt a nagy eredmény, hogy a fizetésük arányában nézve el tudták érni a bűvös 10%-os megtakarítási arányt. (Azaz a bevételeik átlagosan 10%-át képesek voltak félretenni.) És erre minden nap késztetést éreztek. Minden áldott nap ott ültek a háztartási naplójuk felett (ami szintén egy sarkallatos pontja a rossz anyagi helyzetből való kitörésnek), és számoltak, hol mennyit tudnának spórolni. De ami még ennél is jobb, az az, hogy amit így kiszámoltak, hogy megtakarítanak, azt azonnal(!) félre is tették: ki egy szép dobozba, ki egy malacperselybe, ki egy külön erszénybe, stb. De gyűlt a pénz. Most tartunk ott, hogy azt tervezik mind, hogy hová tegyék a pénzt, hogy egy kicsit fialjon is.

Tanulság a coachnak

A legnagyobb tanulság a számomra az volt, hogy van még egy eszköz a kezemben, amit a coachingfolyamat során az ügyfeleknél bevethetek. És ez a játék. Az önmagunkkal való versengés játéka. A kísérlet egy érdekes kiruccanásnak tűnt az ügyfelek számára a stresszes valóságból – egy játéknak. Pedig ez tényleg az önmagukkal való versenyről szólt. Pontosabban az önfegyelemről.

Már a beszédmód (jelen idő használata a jövő idő helyett) is megkívánt egy bizonyos önfegyelmet, önreflexiót, önmegfigyelést. Véleményem és megfigyeléseim szerint ez az önfegyelem legalább akkora szerepet játszott a sikerben, mint a jelen idő használata a jövő idő helyett. Hiszen addig, amíg szokássá nem válnak a megtakarítások, addig nem kevés önfegyelemre van szükség.

Márpedig ha ez megy nyelvi téren, akkor miért ne menne pénzügyi vonatkozásban is? 

Éljen a Yale, éljen a jelen idővel kifejezett jövő idő, és éljenek a megtakarítások! 

foto: freedigitalphotos.net/Stuart Miles

Megtakarítások és kísérlet
Cimke:             

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket, azaz cookie-kat használ. Az uniós törvények értelmében, kérlek, engedélyezd ezek használatát, vagy zárd be az oldalt! Köszönöm! További infók

Az európai uniós előírások értelmében felhívom a figyelmedet arra a körülményre, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat, magyarítva "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye Számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal beleegyezel a sütik automatikus használatába.

Bezárás