Mit lehet egy gyereknek úgy mesélni erről a nemzeti ünnepről, hogy az számára is élvezetes legyen, és még tanuljon is belőle? Fogas kérdés – gondolom, még a pedagógusoknak is. De talán egy kis fantázia kérdése az egész, és már meg is oldható a dolog… 😀

Van egy pár, sajna már elcsépeltnek mondható ünnepünk, ami nem a mondanivalója okán számít elcsépeltnek, sokkal inkább azért, ahogyan el szokták mondani róla, hogy ki mit gondol ennek kapcsán. Ezért jó, ha van valami szokatlan is a tarsolyban.

Emlékszem rá, édesanyám már gyerekkoromban is sokszor emlegette, igaz, akkor még az időjárásváltozás miatt, azóta meg ugyanezért egyre többször, hogy ők anno március 15-én nyári ruhában vonultak fel. Tudom, ha van elcsépelt valami, akkor a felvonulás intézménye az biztosan az – nekünk, felnőtteknek. De mi van a gyerekekkel? Ők valszeg csak a színes forgatagot látnák az egészben, pláne ha az a színes forgatag tele lenne olyan játékokkal, amelyek nekik izgalmasak, és a nem mindennapiságukkal tökéletesen alkalmasak arra, hogy kilógjanak a hétköznapokból – azaz ünneppé tegyék a napot.

Íme, én hogyan képzelném el egy suliban a március 15-ét…

Nem, nem kellene hosszú szózat az igazgató bácsitó/nénitől, és nem kellene

saját montázs - foto: freedigitalphotos.net
saját montázs – foto:
freedigitalphotos.net

műsor, vagy legalábbis nem olyan formában, ahogyan azt eddig megszoktuk. (Másfél órás ácsorgás mellett sorjázó szavalatok, énekek – mindezt díszben, kiglancolva. Ettől nem hiszem, hogy hevül a gyerekekben a hazafiság.) Én úgy gondolom, hogy ha a gyerek beleélheti magát valamibe, akkor az a játék, akkor csináljunk neki olyan játékot, amelyben megérezhet valamit a kor hangulatából.

Szó se róla, kell hozzá előkészítés, de ehhez minden évfolyam hozzáadhatja a magáét, és akkor működhet a dolog.

Az én fejemben egy olyan egész napos rendezvény dereng, amelyben kicsit rekonstruáljuk a március 15-én történteket – jelmezzel, énekléssel, szavalatokkal. A nép, azaz a kis- és nagy iskolások, de tanító és tanár nénik/bácsik is keverednének, a nagyobbak ugyanúgy magyaráznának a kisebbeknek arról, hogy mi is történik, ahogyan régen is elmondták a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél állva az idősebbek a fiataloknak, a testvérek a kisebbeknek, a barátok a társaiknak, hogy mi is történik éppen. Miközben megy a “műsor”, közben a tömegben néhány diák kiosztogatja az előre elkészített kokárdát és a 12 pont röplapját. (Erre ki lehet előzőleg jelölni két-három osztályt, akik az ünnep előtti technika órákon ezt el is készítik. A történelmi háttérismeretekről pedig történelem- és környezetórákon lehet szót ejteni, így a gyerekek is tudnák, miben vannak benne éppen.) A forradalom kitörését ünnepelve elénekelhetik közösen a Himnuszt és a Szózatot, miközben kitűzik egy arra alkalmas helyre a magyar zászlót is.

Aztán rikkancs jár körbe, és hozza a hírt az első felelős magyra kormány megalakulásáról. Osztogatja az előre elkészített “újságokat” (egyetlen lapot), amely hírt ad arról, hogy Batthyány vezetésével megalakult az első független magyar kormány.

Aztán futár vágtat be, és közzé teszi, hogy kitört a szabadságharc, és mindenki segítségére szükség van. Itt kell majd némi segítség a pedagógusok részéről, hogy többé-kevésbé szervezett maradjon a megmozdulás, de az lesz benne a jó, hogy annyi feladat lesz, hogy mindenki szabadon választhat, mivel segíti a szabadságharcosokat:

  • a konyhás nénik vezetésével lesz egy csapat, amelyik az udvar egy félreeső részében két-három kondérban tábori ebédet főz a seregnek. (Az aznapi ellátmányt be lehet áldozni egy gulyáslevesre plusz valami rétesfélére. Nagyjából korhű kaja, és el is készíthető ehlyben, legalábbis nagyobb részt.)
  • Kossuth Zsuzsa vezetésével tábori kórház áll fel, ahová kellenek az ápolónők, orvosok – itt sokat lehet tanítani a gyerekeknek egy-egy narráló történelem tanár néni/bácsi segítségével.
  • verbunkos zenére/énekre lehet toborozni fiúkat. Ha van néptánccsoportja a sulinak, akkor ők elő is adhatják akár a verbunkost. Itt már előre el lehet készíteni rajz órán a különböző osztályokkal a plakátterveket, hogy ki hogyan csinált volna “reklámot” a nemes ügynek, hogy minél többen álljanak be a seregbe. (A legsikerültebbeket most fel lehetne használni, ami egyúttal kiállításként is szolgálna az elkészült művekből.) A seregbe beálló regrutáknak valamilyen fegyverutánzatot lehet adni (pl. fakard).
  • ezután el lehet játszani valamelyik nevezetes csatát – előtte persze valamelyik tanár bácsi vezetésével haditanács keretében bemutatni a tervezett hadmozdulatokat. A haditanács tagjai természetesen a gyerekek lennének. A csata eljátszására alkalmas lenne valamelyik megnyert ütközet a dicsőséges tavaszi hadjáratból.
  • ha alkalmasak rá a terepviszonyok, akkor akár Buda elfoglalását is el lehet játszani számháború keretében. (Ekkor persze kicsi a valószínűsége, hogy az ünnepet a suliudavron tartják, de miért kellene mindeképpen ott tartani?)
  • Kossuth üzenetét futár hozza, hogy “ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni”, mert betörtek az oroszok is. Aztán sorjáznak az üzenetek: a hadiszerencse megfordulásáról, Petőfi eltűnéséről a segesvári csatában (itt akár Szendrey Júlia megrendülését, és az ország özvegyének szerepébe kerülését, Arany János fájdalmát is meg lehetne jeleníteni azzal, hogy sokan mennek el hozzájuk, hogy együttérzésükről biztosítsák őket),  a világosi fegyverletételről is.
  • Az utolsó hír aztán az aradi tizenhármakról, és Batthyány kivégzéséről érkeznek. És ennek nyomán alakul a suttogó riadólánc, hogy nem feladni. (Akit kell elbujtatni – sajátos fogócskaverseny alakulhat ki, hiszen a fogót mindig lesz, aki félrevezeti, amíg az üldözöttet mások más helyen bujtatják el.) És terjed a hír, hogy makacsul, hallgatagon, de ellen kell állni.
  • Aztán feltűnik Deák, a haza bölcse, aki kezet fog Ferenc Józseffel, és aláírják a kiegyezést. (Számomra ugyanis történelmi ívét tekintve itt van vége a szabadságharcnak, nem Világosnál és nem Aradon.) Itt lehet éljenezni és ünnepelni, énekelni és táncolni.

Tudom, eléggé elnagyolt a dolog, de éppen ez a jó benne: mindenki maga töltheti meg konkrét tartalommal.

És azt is tudom, hogy sokkal több időt, erőt, energiát igényel egy ilyen megemlékezés előkészítése, mint a hagyományos, de sokkal többet is tanul belőle a gyerek.

Március 15 – 1848-49 játszva
Cimke:         

2 thoughts on “Március 15 – 1848-49 játszva

  • 2013-03-12 at 11:55
    Permalink

    Azt még nem tudom, a márc 15-ét hogy fogják megünnepelni, de az október 23 szuper volt a gyerekeimnél. Mindenki utcai ruhában ment, osztályonként készítettek transzparenseket, amiket ezen a napon büszkén emelgettek a magasba. Volt valamilyen egyenruhás egység is az ünnepségen, akik még ágyút is hoztak, de csak egy tuja esett áldozatul! 🙂 Emlegették is a gyerkőcök az ünnepséget! (Csak én nem tudok már többet mesélni róla, bocs.)

    Válasz
    • 2013-03-12 at 13:04
      Permalink

      Hurrá, a helyzet, ahogy látom, nem reménytelen, másnak is jár velem egy srófra az agya… 😀

      És igen, egy kis jószándék sokszor elég, nem biztos, hogy nagy dolgokra kell gondolni akkor, amikor valami ilyen nagynak is hangzik… 😀

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket, azaz cookie-kat használ. Az uniós törvények értelmében, kérlek, engedélyezd ezek használatát, vagy zárd be az oldalt! Köszönöm! További infók

Az európai uniós előírások értelmében felhívom a figyelmedet arra a körülményre, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat, magyarítva "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye Számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal beleegyezel a sütik automatikus használatába.

Bezárás