Avagy a pénzügyi műveltség és a pénzügyi inelligencia viszonya

Az utóbbi egy hétben annyiszor jött velem szembe a neten Domokos László, az Állami Számvevőszék elnökének Szegeden, az Adótudatosság az iskolában kezdeményezés konferenciáján elhangzott nyilatkozata, hogy most már kénytelen vagyok reagálni rá. Domokos László ez alkalommal, ha jól vettem ki abból a sablonszövegből, amit kivétel nélkül egy betűnyi változtatás nélkül közölt le minden hírportál az origo-tól a hvg.hu-n át az mfor.hu-ig, a Magyar Pénzügyi-Gazdasági Ellenőrök Közhasznú Egyesületének elnökeként nyilatkozott.

Kopik a régi lemez

Valamilyen oknál fogva Domokos László még most is a régi lemezt koptatta. Idézet következik az MTI írásából:
“Magyarország gazdasági kilábalásának, fejlődésének útja elképzelhetetlen a lakosság, a családok pénzügyi műveltségének fejlesztése nélkül – mondta az Állami Számvevőszék elnöke pénteken Szegeden, az Adótudatosság az iskolában című kezdeményezés kapcsán tartott konferencia előtt az MTI-nek.

Domokos László, aki a Magyar Pénzügyi-Gazdasági Ellenőrök Közhasznú Egyesületének (MPGEKE) is elnöke, elmondta: ebben a civil kezdeményezésben az egyesület mellett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal dolgozói, a PSZÁF dolgozói, kormányzati alkalmazottak, de még az OEP adminisztratív munkatársai is részt vesznek a közös ügy érdekében.

Az emberek gyakran nincsenek tisztában alapvető fogalmakkal, mint például a devizaárfolyam, hitelszerződés, beruházás, kamatszámítás. Egy kérdőíves felmérés eredményeként kiderült, hogy már az oktatásban tetten érhető ennek hiánya – mondta az elnök.

Domokos László közölte: a cél mindenképpen az, hogy minél több emberhez jussanak el az ismeretek. A jövőben ennek megfelelően tananyag készül már a középiskolásoknak. Hozzátette: a szeptemberben induló tanévben, azoknak az iskoláknak, amelyek igénylik, az egyesület is próbál segítséget nyújtani a maga ezerfős tagságával.”

Ez eddig szép és jó. Való igaz, kell a pénzügyi műveltség. De újból megkérdezem:

foto: freedigitalphotos.net
foto: freedigitalphotos.net

komolyan gondolja bármelyik döntéshozó, hogy azzal, hogy iskolai tananyagot csinál a THM-ből, a kamatból, a devizaárfolyamból, stb., a magyar pénzügyi kultúra színvonalának emelkedését már csak kényelmesen hátraőlve kell várnia? Tényleg azt várják, hogy a fogalmi ismeretek miatt majd több gyereket fog érdekelni, hogy honnan és hogyan van/lehet pénze, vagy jobban fogja tudni ezzel érvényesíteni a fogyasztói jogait, érdekeit? Mi lesz az összefüggésekkel, vagy hogy mi mire jó? És még ha el is mondják, hogy a THM pl. azért van, hogy ők kapásból lássák mennyi is valójában a költségük a felvett hitel százalékában, azt is elmondják majd nekik, hogy csak erre nem hagyatkozhatnak, mert még így is van éppen elég költség, amit nem kötelesek a bankok a THM-számításnál figyelembe venni?

Tessék mondani, azzal, hogy definíciók, tankönyvi összefüggések röpködnek órán, képes lesz-e majd a középiskolás egy bankfiókban önállóan számlát nyitni? Elmagyarázzák-e majd nekik, hogy a szerződés, legyen akármilyen hivatali bikkfanyelven fogalmazva is, az apró betűs részig elolvasandó, mert onnan jöhetnek a meglepik, akár évekkel később is? (Jelzem, ebben a kérdéses esetben a szövegértés készségének fejlesztése sokkal előrébb vinné a hazai pénzügyi kultúrát, mint az, hogy megtanítják a hitelszerződés definícióját…)

Az én nagy kérdéseim…

1. megtanítják-e a gyerekeket a pénzügyekről gondolkodni, vagy az oktatási és pénzügyi irányítók jó magyar szokás szerint megelégszenek azzal, ha a pedagógus lexikális tudás bebifláztatásával tölti az időt órán?
2. egyáltalán melyik órán? A jelenlegi, értsd az új NAT négy különböző műveltségterületen szórta szét a megtanítandó ismereteket, amelyek között sem konzisztencia, sem egymásra épülés nincs. Akkor meg mennyire mély ismereteket is akarnak adni a gyerekeknek?
3. foglalkoznak-e majd a gyerekek személyiség- és szemléletfejlesztésével? (Bár a kettő a konkrét esetben ugyanaz.) Az a gyerek, akinek eddig minden tapasztalata az volt a pénzről, hogy aki bérből és fizetésből él, annak csak éppen, hogy sikerül fizetéstől fizetésig kihúznia (vagy nem is sikerül), az melyik definíció hatására hiszi majd el, hogy vannak más módszerek is a nadrágszíjösszehúzáson kívül is?
4. mihez kezdenek majd akkor, ha a gyerek ugyan ötös pénzügyi ismeretekből, mert az anyagot tudja, de az életben pénzügyekből megbukik, mert otthon esetleg totálisan az ellentétét látja annak, amit a suliban tanítanak neki – és az otthoni mintát követi? Mert senkinek ne legyen kétsége felőle, elenyésző számú gyerek lesz, aki az iskolában tanultak hatására felnőttként jobb anyagi helyzetben lesz majd, mint a szülei. (Ők lesznek azon kevesek, akik tényleg maguk is akarnak kezdeni magukkal valamit, és nem mástól várják, hogy megváltsa őket, és ez lesz a fő motiváció a változásban, nem pedig az iskolai tananyag. Az max kapóra jön nekik.)
5. ki tud nekem mutatni egyetlenegy embert is, aki könyvekből szerzett tudás révén lett gazdag? Hol van a gyakorlat, annak lehetősége? A pénzügyek tipikusan az a terület, ahol tudást csak tapasztalat, tehát csinálás útján lehet szerezni. Könyvekből maximum az alapvetéseket. Minden mást a saját kárán, tapasztalatán. Nem véletlenül hívják ezt pénzügyi ismereteknek. De lássuk be, más valamit ismerni, mint tudni…
+1. miért van az, hogy valaki felkap egy szót, aztán unalomig koptatja, pedig végig sem gondolja, mit  mond? Ne keverjük már a szezont a fazonnal! A pénzügyi ismeretek hasznos és szükséges. De önmagában félmunka. Ha a gyerek nem tanulja meg használni is az ismereteit, akkor minden szakértő sütheti a pénzügyi ismeretek oktatását. Azt kellene már végre megérteni, hogy helyesen gondolkodni kellene végre megtanítani a magyarokat a pénzügyekről.
Lehet, hogy mindez része a most bevezetendő tananyagnak. (Bár ezt a NAT alapján kétlem.) Ha ez így lesz, akkor mea culpa, kész vagyok ugyanekkora nyilvánosság előtt bocsánatot kérni minden illetékestől. De akkor könyörgöm, mondják azt, hogy pénzügyi intelligenciát tanítanak majd a gyerekeknek, és nemcsak az annak egy kisebb szeletét képező pénzügyi ismereteket.
Mert ha csak a pénzügyi ismeretek maradnak a tananyagban, azzal annyit fogunk csak elérni, hogy lesz még egy tantárgy, amit utálni fognak a gyerekek. Az eredmény meg annyi, hogy a gyerek a THM alapján fog valami baromi előnytelen hitelt felvenni, mert egyéb dolgokkal nem lesz tisztában.
Pl. azzal, hogy a teljes futamidő alatt akár a négyszeresét is visszafizetheti a felvett pénznek, úgyhogy lehet, hogy érdemesebb lenne megtakarítani, és nemcsak spórolni. De ahhoz kellene olyan gondolkodásmódbeli dolgokat is tanítani és begyakoroltatni, mint pl. a vágykésleltetés.
De hát az már pszichológia, nem pénzügy. Igaz, a gyerek zsebéből majdan milliókat fog kihúzni ennek hiánya. De kit érdekel az, az már legyen a jövő, és mások gondja… Most bőven elég a látszat is.
Látszat és pénzügyek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket, azaz cookie-kat használ. Az uniós törvények értelmében, kérlek, engedélyezd ezek használatát, vagy zárd be az oldalt! Köszönöm! További infók

Az európai uniós előírások értelmében felhívom a figyelmedet arra a körülményre, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat, magyarítva "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye Számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal beleegyezel a sütik automatikus használatába.

Bezárás