Nem, nem egyszerűen grafomán. Ahhoz elég lenne csak a blog. Na jó, egye fene, ide lehetne éppen számítani azt a sok mindenfélét is amit e-bookként, előadásként, tréninganyagként, e-magazinként írok.
 
De mi van akkor, ha a fejembe veszem, hogy könyvet írok?
 
Nos a világ nem rendül bele. De a hazai pénzügyi nevelési könyvpiac minden bizonnyal.
 
És itt jössz Te a képbe…

A tízmillió író országa

Ezt nem én mondom, ez Vidi Rita kolléganém víziója Magyarországról. Ő ugyanis azt állítja, hogy mindenkinek volt, van, de legalábbis lesz legalább egy olyan próbálkozása, ami írói-költői ténykedésnek minősíthető.
Azt nem tudom, hogy másnál ez hogy van, de az biztos, hogy nálam Rita nagyon beletalált a közepébe: már gyerekkoromban is írtam, meglehetősen erősen vonzódtam a mesékhez, jó párat írtam is belőle. (Hogy ezek hová lettek, azt egyedül anyukám tudná megmondani, egy biztos, férjhez menés előtt egy héttel elköltöztem otthonról, már hiába kerestem őket.) Aztán persze később is írtam – a fióknak, meg a winchesternek. Elbírták.  Aztán meg mikor pénzügyi intelligencia szakértőségre adtam a fejem, akkor meg már szakmányban ontottam a szövegeket. (Néha más oldalára is vendégbloggerként, más könyvébe “szellemszerzőként”, néha meg más oldalához az értékesítési és hírlevélszövegeket.)
Egyszer csak azt éreztem, hogy hiába írok ennyi mindent, és hiába emlékszik rám a Google, Ti, az olvasóim nem emlékeztek majd rám majd húsz év múlva. Márpedig én a fejembe vettem, hogy olyat adok Nektek, amit még tizenhuszonharminc év múlva is megemlegettek.
Akárhogy néztem is, itt eldőlt, hogy író leszek…
Elkezdtem gondolkodni. Mi lehet ennyire emlékezetes? Az addig rendben van, hogy könyv, de hány olyan könyv van, amelyet kiadnak, a szélesebb közönség meg arról sem tud, hogy egyáltalán létezik ilyen, nemhogy megvenné? Ilyen könyvet nem akartam! Olyat viszont annál inkább, amelyik megmozgatja az egész családot, így ha majd a gyerekek felnőnek, akkor ők is keressék a gyerekeiknek a könyveimet…
Tehát gyerekkönyv kell! Mese, amely elvarázsolja az egész családot, mert a gyerekről szól. Nagyszerű, alakul ez!
De ez még mindig kevés lenne… Kéne valami olyan tartalom a mesében, ami miatt

foto: saját montázs A kép nem a tényleges könyvborítót ábrázolja!
foto: saját montázs
A kép nem a tényleges könyvborítót ábrázolja!

érdemes a könyvet szép emlékként megőrizni, aztán a következő generáció kezébe adni. Valami, ami hasznos a gyereknek és segít a szülőnek.

Aztán a homlokomra csaptam: hogy én mekkora egy hülye vagyok! Itt rugózom a témán már mióta, és a legkézenfekvőbb dolog nem jutott az eszembe! Ember, gondolkodj! Pénzpedagógus vagy, pénzügyi neveléssel foglalkozol! Akkor mégis miről másról írnál mesét, ha nem a pénzről?
Így született meg a Pénzmesék ötlete, amelyet több szempontból is úttörőnek szánok:
  • a gyerekeknek szóló pénzügyi nevelési irodalom magyarországi kínálata – hát fogalmazzunk így – meglehetősen hézagos. Vagyis ez a könyv hiánypótló lesz.
  • már csak azért is, mert ami könyv most a piacon megtalálható, az sem kifejezetten gyerekekre, sokkal inkább a szüleikre van szabva, írva, méretezve – szóhasználatában, stílusában, feldolgozási módjában, szóval mindenben. Egyetlen olyan kiadvány sincs jelenleg a piacon, amely a gyerekek számára emészthető formában tálalná az ismereteket. Mintha a szerzők nem is hallottak volna olyanról, hogy életkori sajátosságok. Ezt a könyvet úgy írtam meg, hogy a kisebbeknek még szükségük lesz ugyan a szüleik segítségére, mert még nem tudnak írni, olvasni, de a szöveget, és vele a tudást nagyon is be tudják fogadni.
  • ezt segíti a játékos-mesés forma is. Valamilyen oknál fogva 12 éves kor alattiaknak nincsenek olyan kiadványok, amelyek nekik szólnának, és a legkönnyebben átélhető formában, játékkal, mesével tanítanának. (12 éves kor felett is csak egy-két társasjáték elérhető, abból is az egyik már csak az aukciós oldalakon használtan, meg maximum néhány angol nyelvű játékszoftver.)
  • mivel a jelenlegi kiadványok nem gyerekbarátak, így alapvetően a szülőknek szólnak. Azt írják le, mit kell a gyereknek megtanítani – egy borzasztó rossz, iskolai tankönyv stílusban. Őszintén szólva szülőként nekem sem füllött a fogam ahhoz, hogy otthon én is iskolásat játsszak a gyerekkel. A gyereknek meg végképpen nem. Amikor az egyik ilyen kiadványt próbáltam anno “végigvenni” az egyik gyerekemmel (brrrrr, megint egy iskolai kifejezés), majdnem sírt, hogy ne legyek már olyan, mint a tanárai, abból kap eleget a suliban is, itthon meg legyek már csak az anyja… Egyik szülőtársamnak sem kívánom az élményt, úgyhogy az én könyvemben ilyen nem lesz!
A Pénzmesék már formálódik, eljutottunk a kiadói fázisig. Novemberre már a boltokban lesz.
Addig pedig, akit érdekel, kezdje el figyelni a Facebook oldalt, és idővel a penzmesek.hu oldalt is (most még nem működik). Ott mindent megtudhatsz a könyvről.
Író vagyok
Cimke:         

5 thoughts on “Író vagyok

  • 2013-05-09 at 01:20
    Permalink

    No, hát gratulálok, újabb író születik! 🙂
    Igaz, hogy feltételezhető (és említett) ötletadód egyik, kevéssé jól sikerült cikkét úgy két hete jó keményen megkritizáltad, de a lényeg, hogy immár “megtértél”, és a dolog kreatív oldalát nézed, sőt csinálod. 🙂
    Kíváncsian várom alkotásod, hogy megtudjam, mi az, amit egy mese e témakörben még kibír, és hogyan lesz elérhető a mesék időtállósága.

    Válasz
    • 2013-05-09 at 07:11
      Permalink

      Köszi, Zsolt!

      Rita nem ötletadóm, csak – kevés kivétellel, ld. a két héttel ezelőtti affér – nagyon hasonlóan látjuk a világot. Mire Ritában összeállt a jobbagyféltekés kreatív írástréning ötlete, nekem akkor már hónapok óta aláírt szerződésem volt a kiadóval.

      A mese mit bír ki, és mennyire lesz időt álló: na ja, a cél szép és nemes, aztán majd az olvasók eldöntik, hogy mennyire sikerült megvalósítani… 😀

      Válasz
    • 2013-05-09 at 13:37
      Permalink

      Réka, drága, ha hiszed, ha nem, én is… 😀

      De köszi, hogy drukkolsz!!!

      Válasz
  • Pingback: Író vagyok | Pénzmesék

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket, azaz cookie-kat használ. Az uniós törvények értelmében, kérlek, engedélyezd ezek használatát, vagy zárd be az oldalt! Köszönöm! További infók

Az európai uniós előírások értelmében felhívom a figyelmedet arra a körülményre, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat, magyarítva "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye Számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal beleegyezel a sütik automatikus használatába.

Bezárás