Olvastam egy cikket az origo.hu-n, amelyben egy ír pasi tapasztalatait tárgyalják életének arról a kétévéről, amelyben pénz nélkül élt. (Egyre többen vannak ilyenek, és bár a hétköznapi embereknek meglehetősen szokatlan a hozzáállásuk, ezt-azt azért lehet tőlük tanulni.) Egy valami azonban kiverte a szemem, úgyhogy ezúton szóvá is teszem.

Csendes őrült vagy a jövő embere?

Na, ez az, amit nem mi fogunk eldönteni, hanem majd az a bizonyos utókor. Akinek már lesz kicsit (történelmi) távlatosabb rálátása az egészre. Addig meg próbáljuk meg levonni a tanulságokat.

Mark Boyle, merthogy így hívják a hapsit, meglehetősen komolyan vette Gandhi mondását, miszerint

“Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban”

Igaz, amikor ezt a Gandhi c. filmben először hallotta, még nemigen tudta, mihez is kezdjen vele. Erre 30 éves koráig kellett várnia. Addigra a gazdasági válság meghozta neki a megvilágosodást, hogy milyen változást is kellene generálnia a világban. Úgy gondolta, hogy kivonul a fogyasztói társadalomból és a pénz világából. Na, ez utóbbi már csak azért is érdekes, merthogy az ürge képzett-végzett közgazdász.

Mit csinált? Felszámolta a bankszámláit, a hitelkártyáit, felmondott és megszabadult

foto: en.wikipedia.org
foto: en.wikipedia.org

minden pénzétől. (Gondolom, eladományozta. Erre sajnos én nem találtam semmilyen utalást, bár átböngésztem a Guardian oldalán lévő “blogját” is, meg a saját blogját is. Ez utóbbi azért jóval érdekesebb, mert az úriember egész mozgalmat hozott létre a pénzmentes életmódra.)

Aztán elvonult a világtól. Dolgozott, de csak a megélhetésért, és alapvetően cserekereskedelemre szorítkozott. A legnagyobb felismerése az volt, hogy pénz nélkül minden sokkal több időbe kerül: a kézzel mosás, a közlekedés (gyalogolnia kellett kocsizás, vagy buszozás helyett), vagy az élelem megszerzése (meg kellett termelnie ahelyett, hogy csak leemelte volna a hiper polcáról) mind-mind sokkal több időt vett el tőle, mintha csak pénzért jutott volna hozzá. (Nem is beszélve az olyan közüzemi szolgáltatásokról, mint pl. a szennyvízelvezetés, hiszen ő komposztvécéket ásott magának.)

Élete ezen két évének másik nagy tanulsága az volt, hogy sokkal tartalmasabbakká váltak az emberi kapcsolatai. Egyrészt sokkal több emberrel kellett személyes kapcsolatot létesítenie, másrészt sokkal közvetlenebbekké, mélyebbekké váltak a kapcsolatai.

A harmadik pedig az, hogy mindenhez kellett egy kicsit értenie, ez a fajta életmód nem engedte olyan mértékig specializálódni a tudását, elfoglaltságait, hogy kénytelen lett volna megélni azt a bizonyos fokú elszigeteltséget, amelyet a legtöbb modern ember átél.

Ami nekem kicsit fura volt, az az, hogy ez a közgazdász végzettségű manus a következőkkel indokolta az egész pénzmentes próbálkozását (idézet következik):

Sokat segített azonban, hogy egy barátjával rendszeresen próbálták megváltani a világot, és az egyik beszélgetésük alatt jött rá, hogy azért van körülöttünk ilyen sok probléma, mert már nem igazán látjuk, hogy a tetteinknek milyen következményeik vannak. “A fogyasztó és a fogyasztás tárgya között olyan mértékű távolság alakult ki, hogy sokan egyáltalán nincsenek tudatában annak a pusztításnak és szenvedésnek, amelyet az étel és az egyéb  holmik előállítása von maga után. Az eszköz pedig, amely mindezt lehetővé tette, nem más, mint a pénz” – jelölte ki a fő ellenséget egy cikkében.

Azt különösen abszurdnak találja, hogy a piacok és az infláció szeszélyének kitett pénzt – amely szerinte nem több egy üres frázisnál – az emberek sokkal többre tartják, mint például a fákat, amelyeknek konkrét hasznát is vesszük, például oxigénhez jutunk általuk. “Alíz Csodaországában vagyunk, ahol semmi sem az, aminek látszik, és semmi sem olyan, amilyennek lennie kellene” – foglalta össze a fura helyzet lényegét.

A cikkben szereplő idézetben a kiemelés tőlem származik. Mégpedig azért éppen azt emeltem ki, mert az szúrja leginkább a szemem.

Mi nem stimmel ezzel a pénzmentes mozgalmárral?

Az idézett szövegben sok mindennel egyet értek. Azzal az egy mondattal viszont biztosan nem.

Egyet értek azzal, hogy

  • a fogyasztás és a fogyasztás tárgya már nagyon régen elszakadtak egymástól, és ez nincs így jól. Aki néz Spektrumot, az már biztosan találkozott olyan szórakoztató ismeretterjesztő sorozattal, amelyben azon (is) szórakozhat a néző, mennyire nem gondolnak bele – a sorozatokban szereplő többnyire brit – fogyasztók, hogy ha hamburgert eszik, az azért lehet, mert a húspogácsa fénykorában még marha volt. Sajnos a jelenség létező, nálunk is előfordult már, hogy a valódi tehén látványára a gyerek nem is értette, hogy miért nem lila az állat. 
  • nem látjuk a tetteink következményeit – való igaz. Ez is azért van, mert már jó ideje olyan hosszú a láncolat a fogyasztó és a fogyasztás tárgya között, hogy az az egyszeri fogyasztónak többnyire átláthatatlan.
  • tökjogos a “think global, do local!” (gondolkozz globálisan, cselekedj helyben!) gondolat. Nemcsak azért, mert gazdaságosabb (pénzben is), hanem mert erőforrások felhasználása tekintetében is az, így kisebb ökológiai lábnyomot hagyhatunk magunk után.

Amit nagyon nem értek ebben a gondolatmenetben, hogy miért okozná a pénz mint eszköz ezt a fajta eltávolodást.

Eszközként biztosan nem. Eszközként a pénz is csak olyan hasznos, mint pl. Mark Boyle-nak volt a két éve alatt az ásója, amivel a komposztvécéjét minden alkalommal ki tudta ásni. Az azonban, amit a pénzhez társít a legtöbb ember, pl. a hatalom érzése, amin a kapzsiság alapul, na, az már igen.

Már csak azért sem értem azt a bűnbak-gyártást, mert ha valaki Mark Boyle thefreeconomycommunity blogjára kattint, az első oldal első mondatai a következők:

Join the world’s fastest growing alternative economy …

- Save money.

 

Azaz: Élvezd a világ leggyorsabban növekvő alternatív gazdaságát…

- Spórolj pénzt.

Most akkor hogy is van ez? Kell a pénz, vagy nem? Jó vagy nem? Lehet vele élni, vagy nem?

A pénzügyi intelligencia válasza

Mit tegyen akkor a (pénzügyileg) intelligens ember?

Megfogadja a thefreeconomycommunity blog első oldalán tanácsoltakat…

- Save money. Learn new skills. Reduce your carbon footprint. Meet new friends locally. Get help with projects for free.

- Share skills, tools, and spaces through freeshare.

- Share advice, information or ask freeconomic questions in our forum.

Vagyis:

  • Spórolj pénzt. Tanulj, szerezz új képességeket. Csökkentsd az ökológiai lábnyomod. Nyújts segítséget ingyenes projektekkel.
  • Ossz meg képességeket, eszközöket és helyeket a freeshare-en keresztül.
  • Ossz meg tanácsokat, információkat, vagy tegyél fel freeconomiai kérdéseket a fórumunkon.

A lényeg tehát:

  • élj takarékosan és mértékkel!
  • spórolj, és gondolkodj hosszú távra! (A pénzzel is.)
  • tanulj, hogy fejlődj!
  • vállalj önkéntes munkákat, adakozz! (Időt, munkát, tudást is adhatsz.)
  • alapíts közösséget, vagy vegyél részt a szűkebb közösséged életében!
  • akár azzal is, hogy összedolgoztok, megosztotok egymással ezt-azt! 

A fura az egészben az, hogy ezt már mind feltalálták. A helyi pénzek, helyi termelői összefogások ugyanis mind ezekre az elvekre épülnek.

Szóval jó ez a freeconomy. A marketingje mindenképp. 

fotó: en.wikipedia.org

Bűnbak-e a pénz?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket, azaz cookie-kat használ. Az uniós törvények értelmében, kérlek, engedélyezd ezek használatát, vagy zárd be az oldalt! Köszönöm! További infók

Az európai uniós előírások értelmében felhívom a figyelmedet arra a körülményre, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat, magyarítva "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye Számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal beleegyezel a sütik automatikus használatába.

Bezárás