Olvastam egy cikket a divany.hu-n. Arról szólt, hogy ilyen szép dolog az emancipáció – de ennek kapcsán szinte kizárólag csak arról esik szó, hogy a nők mennyire és milyen területeken vannak hátrányban a pasikkal szemben. És mi van azokkal a területekkel, ahol a nőknek van abszolút monopóliumuk? Azaz lehet-e egy férfi egyenjogú egy gyerek nevelésében – különös, ha a gyerek kicsi?
A cikk nagyon sok és jó szempontot dob fel , ezeket nem ismétlem meg, nem az én gondolataim, ott van a szerző cikke, olvasd el, tanulságos lesz.
Én egy másik szempontot dobnék be a köztudatba: mégpedig azt, hogy miért is lehet ez egyáltalán kérdés…

Akarnak-e apai egyenjogúságot a pasik?

Hát, ezt így nem merném állítani. (Persze nem is vagyok pasi, honnan is tudnám…)

Apai egyenjogúság - kell vagy nem a pasiknak?
foto: freedigitalphotos.net/David Castillo Dominici

A tapasztalatom azt mutatja, hogy erre a férfiak felkészületlenek. Kis magyar hazánkban legalábbis mindenképpen. Egy még beszélni sem tudó, kúszó-mászó csöppséggel pl. a pasik nagy többsége nem is tud mit kezdeni. Nem sűrűn látok olyan apukát, aki mondókázik, énekel a babájával. Meglovagoltatják őket a térdükön, hátukon, nyakukban cipelik a gyerkőcöt, ha már egy kicsit nagyobb, de ez hosszabb távon nem olyan izgi. Sem a gyereknek, sem apunak. A pelenkázás meg nem túl sok pasinak vonzó. (Konkrétan anyunak sem, csak ő már nem tud kihátrálni a szituból azzal, hogy fujjjjjj…)

Szokás a skandináv országok felvilágosult és ezen a téren is emancipált férfinépességével példálózni. Csak két körülményt felejtenek el ilyenkor azok, akik az apai egyenjogúság témáján rugóznak:
  1. ott megvolt erre a társadalmi hajlandóság és az állami támogató szándék is,
  2. plusz még így is 15(!) évükbe került konkrétan a svédeknek hogy a szemlélet a fentiek hatására megváltozzon…
Nálunk mindkettővel baj van. Amíg a pelenkázás a haveri, sőt sok helyen a családi körben is férfiatlan, amíg a szülők nem fogadják el, hogy egy alsós tanító bácsi is tud a gyerekekkel értőn, figyelmesen bánni, netán konkrétan lebuzizzák érte a tanerőt, mert férfi létére alulfizetett “női” munkát végez, addig a pasik se nagyon fogják törni magukat a lehetőség után.

Lehetnek-e apai alapon egyenjogúak a pasik?

Na, itt kíméletlen társadalmi elvárások dolgoznak a férfiak ellen!
  • A férfi  a családfenntartó (különben nem is férfi…) – dolgoznak is látástól mikulásig, mire hazaesnek, a gyerekekkel már nincs erejük, türelmük foglalkozni, vagy nem is látják már a gyerekeket ébren… Ilyen körülmények között van-e egyáltalán esélye az apai egyenjogúságnak, vagyis hogy egyenlő részt vegyen az apa a gyerek nevelésében, még ha akar is? (Többnyire pedig akar!)
  • A gyereknek az anyja mellett a helye! – ez különösen válások esetén kerül előtérbe. És ezzel az a nagy bajom, hogy ha a bíróság dönt a gyerek elhelyezéséről, márpedig legtöbbször az dönt, akkor az esetek többségében az anyának ítéli a gyereket. Vagyis teljes társadalmi és törvényi segédlettel fosztják meg az apák tekintélyes részét attól, hogy mélyebben részt vehessen a gyereke(i) nevelésében! Őrületnek tartom, hogy a bíróság kezében leginkább a vagylagos döntés lehetősége van csak: sem társadalmi, sem törvényi elvárás nem tereli, kényszeríti a szülőket abba az irányba, hogy továbbra is közösen neveljék a gyereke(ike)t. Max a szülők józan paraszti esze. Az meg egy válás során a legritkább esetben nem vész el… Hol van itt esélye az apai egyenjogúságnak?
  • A gyerkenek az anyja mellett a helye!… különösen három éves koráig… – ez az a társadalmi üzenet, ami nemcsak a nőkbe diktálja bele már kicsi koruk óta, hogy a gyerek három éves kora előtt bűn dolgozni, és milyen anya vagy Te, hanem a pasikba is azt, hogy a gyereket három éves koráig javarészt a nőnek kell nevelnie, a pasi max szóljon rá időnként (ld. még erről a következő pontot), esetleg ha már nagyobb a gyerek, akkor mindenféle kalandos hancúrokba vigye bele. Az apai egyenjogúság azonban szerintem arról is szól, hogy ne csak a szigor és a kockázatvállalási hajlandóság megmutatása legyen az apa dolga, hanem pl. a kiadós, érzelmektől sem mentes beszélgetések is. Csak apa módra.
  • Az apa legyen szigorú! – ez tipikusan a hagyományos családi szerepek szerinti nevelési munkamegosztás. Ami akár még működhet is, mint ahogyan működött is sokáig. Csakhogy… nem tudom, hányan emlékeznek még olyan olvasmányokra, mint pl. a Kincskereső kisködmön. Apuka ott is szigorú volt, mert maga a közösség is az volt, amelynek szabályai mentén élnie kellett a gyereknek is. De a maga szűkszavú, józan paraszti módján még apuka is rászánta az időt, hogy pár szóval megértesse a gyerekkel a dolgok értelmét, hasznát, működését – és ezzel ébresztett maga iránt tiszteletet a gyerekben. Akkor sem csak az illem tartotta össze a családokat. Mára viszont sok helyen csak ez az elvárás maradt az apákkal szemben. Ha viszont ez maradt csupaszon, ott az apai egyenjogúság alapjaiban szűnt meg. Szerepértelmezési probléma, és itt nagyon sok múlik az apa személyiségén, hogy mennyire hajlandó beállni a sorba, de még azok az apukák is, akik érzik, hogy ez így magában nem jó, komolyan küzdenek időnként azzal, hogy jó, de akkor hogyan…

Ha már emancipáció… 

Nem tudom, feltűnt-e valakinek, hogy a női egyenjogúsági mozgalmak mennyire felborítpották a hagyományos családfelfogást. Ezzel magában nincsen semmi baj, hiszen megváltozott körülöttünk a világ is – a női egyenjogúsági mozgalmak nélkül is borult volna itt sok minden. A baj azzal van, hogy a régi minták még mindig élnek, azokat hangoztatjuk, ezek épülnek belénk szülői parancsként, tiltásként, aztán driverként, csak éppen az ezek által diktált anya- és apaszerepeknek már nem lehet a XXI. században megfelelni. Új, XXI. századi anya- és apaszerepeket pedig nem kaptunk. Ebben a helyzetben a nők emancipálódnak, ha nem is minden területen és lessan is, a pasik meg más területekről kiszorulnak – nesze neked, apai egyenjogúság!

Tessék látni azt, hogy a nemi szerepek borulásával a pasik lába alól egyszerűen kirántották a szőnyeget, és még most is keresik a kapaszkodót, aminek segítségével felállhatnak a földről.

Segítsünk már nekik egy kicsit! A pasik meg fogadják már el a segítséget… És akkor lehet apai egyenjogúság is. 

Boldog apák napját…

foto: freedigitalphotos.net/David Castillo Dominici

Apai egyenjogúság a gyereknevelésben
Cimke:         

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket, azaz cookie-kat használ. Az uniós törvények értelmében, kérlek, engedélyezd ezek használatát, vagy zárd be az oldalt! Köszönöm! További infók

Az európai uniós előírások értelmében felhívom a figyelmedet arra a körülményre, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat, magyarítva "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye Számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal beleegyezel a sütik automatikus használatába.

Bezárás