A mese minden életkorban bűverővel bír. Hogy ez mennyire így van, arra bizonyíték a legújabb kezdeményezés, amelyben önkénteseket keresnek a kórházban fekvő kisbetegek mellé, akik mesemondással vidíthatnák fel a gyerekeket.

Én a gyerekirodalom.hu oldalon találkoztam először a ezzel a kezdeményezéssel, bár azóta, ahogy van, végigsöpört a Facebookon és az internetes médián. Az akció szerintem nagyon jó, függetlenül attól, hogy ki kezdeményezte. (Speciel az egyik nagybank, és ez okozott is rögvest némi fanyalgást. Én meg azt mondom, hogy örüljön neki mindenki, hogy a nagy cégek foglalkoznak ilyesmivel és nemcsak a profitszerzéssel. Erre valók a CSR, azaz a társadalmi felelősségvállalási programok, úgyhogy tessék hozzászokni, hogy aki csak teheti, attól ilyeneket fogunk látni.)

Ami viszont nekem eszembe ötlött, az az, hogy

hát persze, hogy a mese!

Nem tudom, ki emlékszik még boldogult gyerekkorára, amikor még nem volt annyi TV-nézés, video sem nagyon, a számítógépekről, meg egyéb kütyükről nem is beszélve, és ebben a korszakban sikerült betegnek lennie. Nekem speciel határozott emlékeim vannak arról, hogy amíg kisebb voltam, hiába tudtam már olvasni, mégis az anyukám mesélt a betegágyamnál. (Ahogy később én is a saját gyerekeim betegágyánál, pedig akkor már volt több TV, video, sőt kütyü is.)

A mese képzelet

A mese ugyanis képes volt arra, hogy kizökkentsen a nyomoromból: már nem én voltam a lázas beteg, a szédelgős-hányós gyerek, hanem Tündér Ilona, akiért eljött Árgyélus királyfi. Már nem az ágyamban voltam, hanem a tündérkirálynő palotájában a csillogó ékkövekkel díszített trónuson. Már nem rosszul voltam, hanem boldog, mert holtimiglan-holtodiglan, és egyébként is minden pörgött, gyorsan történt, és izgalmas volt.

A mese volt az, amitől ilyenformán jobban lettem. Egy időre biztosan. Ha innen nézem, a mese bizony gyógyít.

Egy kórházban fekvő, az otthonától távol levő beteg gyereknél ez fokozottan igaz: az én gyerekem is volt már kórházban, és neki is jól jött, hogy egymást váltva figyeltünk és meséltünk neki a másik kisbeteg anyukájával.

A mese összehoz

Van a mesében valami bensőségesség, amikor a mesélő és a mesehallgató közös élményként élhet meg a mese közben. Próbálj meg egyszer egy vadidegen kisgyerekkel barátságot kötni! Akármilyen ellenséges is, ha mesét mondasz neki, Te leszel a varázsló, aki minden titkok tudója, és már bújik is Melléd, Hozzád, az öledbe.

Ezt egyszer én éltem meg, amikor a kisebbik lányom még néptáncra járt a Vidróczki néptáncegyüttesbe – az is megérne egy külön blogpostot, de most elágedjen meg mindenki az országosan is elismert, már több, mint 50 éves néptánccsapat weboldalának linkjével. Szóval ültünk a folyosón a gyerekeinket várva, az egyik anyuka egy kisebb gyerekkel együtt. A kicsi láthatóan unta már magát meg a várakozást, pedig anyu is hozott meséskönyvet, nem egyet. Aztán anyu kapott egy telefont, amit nem akart ott mindenki előtt intézni. A kicsi lánnyal szemeztünk már egy ideje, de elég morci volt, anyukája szerint azért, mert nehezen barátkozik. Most viszont mennie kellett, én ajánlkoztam, hogy addig figyelek a picurra. Maradtunk mi, tehát a gyerkőc, és meg a mesekönyvek. Kicsit morcosan ugyan, de kiválasztotta a kedvenc mesekönyvét, aztán elkezdtem neki belőle mesélni. Az első két mondat után azt mondta, hogy anyu nem így szokta mesélni. Kérdeztem, hogy baj, ha máshogy mondom? Azt mondta nem, ez így még érdekesebb is, mondjam tovább. A mese harmadánál, leült mellém, kicsit később hozzám bújt – persze csak azért, hogy jobban lássa a könyvben a rajzokat. A fele után meg az ölembe ült, mert úgy még jobban látni a rajzokat, meg kiderült, hogy ő szeret lapozni is. A végén pedig minden pénzt megért a visszatérő anyuka döbbent arca, hogy mennyire barátkozós lett az ő lánya.

A lényeg: akárkinek is mesélsz, azzal onnantól mindig van egy kötelék Köztetek. Erről hogyan mondhatnál le a saját gyereked esetében?

A mese törődés

Soha nem felejtem el, amikor a nagyobb gyerekeim még kisebbek voltak, és egyszer lebetegedtem. Apu persze sehol (dolgozott éppen akkor is), ők meg megszeppentek. A nagylányom volt már akkor is annyira talpra esett, hogy elkezdett azon gondolkodni, mit szoktam én csinálni velük, amikor betegek. Ezért az öccsével gyorsan ágyba dugtak, hoztak nekem vizet (mert teát főzni még nem tudtak), a fiam még keksszel is próbálkozott, aztán a lányom elkezdett mesélni. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy az én két gyerekem a világon mindennél jobban szeret engem, és én is őket… 😀

Érdekes, hogy a kicsi lányom, ha látja rajtam, hogy már nagyon fáradt vagyok, akkor este a meseolvasáskor mindig azt mondja, hogy aznap ő mesél nekem, én pihenjek… 😀 (Most már olvasni is tud, úgyhogy tényleg meseolvasás van, nemcsak fejből mese.)

Akit ettől is jobban érdekelnek a mese varázslatai, az olvasson könyveket!

A mese a képzelet, a kötődés, a törődés. Maga a varázslat.
foto: libri.hu
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

Manapság nagy divat dr. Kádár Annamária Mesepszichológia könyve, ami a divatosságán túl még jó is.

Boldizsár Ildikó is sokat tud mesélni a meséről, meseterápiái is híresek.

Nálam viszont Bruno Bettelheim könyve az alapmű. Igen, az a Bruno Bettelheim, aki Az elég jó szülő c. könyvet is elkövette. Most azonban A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek c. művéről beszélek.

Olvassatok jókat, és szeressétek egymást!

U.I.: Most már talán érted, hogy miért tartom én is a mesét a pénzügyi nevelés egyik legahtékonyabb eszközének – és miért fogom megjelentetni a Pénzmesék c. mesekönyvemet.

A mese hatalma
Cimke:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal sütiket, azaz cookie-kat használ. Az uniós törvények értelmében, kérlek, engedélyezd ezek használatát, vagy zárd be az oldalt! Köszönöm! További infók

Az európai uniós előírások értelmében felhívom a figyelmedet arra a körülményre, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat, magyarítva "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye Számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal beleegyezel a sütik automatikus használatába.

Bezárás